Life is like a boat      

Senki sem tudja ki vagyok valójában
Azelőtt soha nem éreztem magam ennyire üresnek
És ha nekem valaha szükségem lesz valakire
Ki fog majd vigasztalni, hogy erős maradjak

Mi mindannyian a végzet csónakjában evezünk
A hullámok csak jönnek, és mi nem tudunk elmenekülni
De ha valaha elveszünk utunkon
A hullámok irányítanak egy másik napba.

A távolban, sóhajtottam, mintha átlátszó lettem volna
Úgy érzem a sötétbe kerültem, de csak be volt kötve a szemem
Adok egy imát, ahogy várok az új napra
Amíg el nem érünk a csillogó tenger végére

Senki sem tudja ki vagyok valójában
Talán éppen nem érdekel senkit
De ha nekem valaha szükségem lenne valakire
Tudom, hogy követnél engem, és erősen tartanál.
Az emberek szívei változnak, és elsettenkednek tőlük
A hold, az új ciklusában, újra vezeti a hajókat
Minden alkalommal, amikor látom az arcodat
Az óceán a szívemig emelkedik
Eléred, hogy teljes erőmből húzzam az evezőket, és
Hamarosan láthatom a partot

 
Oh, láthatom a partot
Mikor láthatom a partot?

Akarom, hogy tudd, ki vagyok valójában
Soha nem gondoltam, hogy így fogok érezni irántad
És ha neked valaha szükséged van valakire
Követni, és erősen tartani foglak téged

Az utazás folytatódik, ahogy a csendes napok is
A hold az új ciklusában, megvilágítja a csónakot, újra
Adok egy imát, ahogy várok az új napra
Amíg el nem érünk a csillogó tenger végére

Minden alkalommal, amikor látom az arcodat
Az óceán a szívemig emelkedik
Eléred, hogy teljes erőmből húzzam az evezőket, és
Hamarosan láthatom a partot
 

A végzet csónakjában evezünk, de a hullámok támadnak minket
De ez nem egy csodálatos utazás?
Nem csodálatos mindegyik út?