Cím:Végzetes csere
Író:Fru-chan(szerk)
Besorolás:Dráma, Akció, Yaoi
Korhatár: 16 ( De lehet, hogy egy kicsit magasabb, de nem kell megijedni, nem a Yaoi jelenetek miatt, ekkor a korhatár, hanem a véresebb jelenetek miatt aszeretném ekkora korhatárba sorolni.)
Szereplők:
Leírás: Narutóék, újabb lehetőséget kapnak arra, hogy visszahozzák Sasukét. De Orochimaru, és egy furcsa alku, mindent felforgat...
Az eső megalíthatatlanul ömlik. Konoha egyik házában világosság gyúl. Hajnali öt óra van. A ház lakójára nem jellemző a reggeli korán kelés. Most is álmos tekintettel, félkómásan vánszorgott ki az ágyból. Takarója zizegve hullott a földre. A fiú felült ágyán, és próbált magához térni. Mondanom sem kell, semmire nem jutott. Arra, hogy levert takaróját felvegye, nem volt ereje. Lassan álló helyzetbe tornázta magát, és a nagy rendetlenségen keresztül elindult a fürdőszoba felé. Utálta mikor ilyen korán kellett kelnie. Rendszerint délben kel, ha csak a munka meg nem akadályozza ebben. A szoba nem volt túl nagy. Egy ágy, egy szekrény, íróasztal, szék, és éjjeli szekrény volt csak benne. (Nah, meg persze a sok szemétről, és szétdobált ruhákról inkább ne beszéljünk.) Az ébredező fiú, már majdnem kijutott a szobából, mikor hasra esett, a tegnap földön hagyott pólójába.
- A franc! Még ez is! – és még mondott volna pár szalonképtelen szót, ha nem csöngetnek.
- Fent vagy már? – kiabálta be, egy női hang.
- Ja! Mindjárt elkészülök! Megvárnál kint? – kiabálta ki a fiú. Azért az elkészüléstől még távol állt.
- Persze! Csak siess, mert el fogunk késni! – erőszakoskodott a női hang tulajdonosa.
’ Még ez is! Még csak most keltem fel! Nem igaz! Hogy tud ez a csaj ilyen korán már készen az én házam előtt állni?’ Mérgelődött magában a fiú, miközben ledobta pizsamáját a fürdőszoba közepén található másik kettő mellé. Beugrott a zuhanyfülébe, és megnyitotta a meleg vizet. Gyorsan letusolt. Nem akarta megvárakoztatni a lányt, mert tudta, ha egyszer ideges lesz, annak csak rossz vége lehet. Mikor végzett, kiugrott a zuhany alól, és ezzel a lendülettel hanyatt is vágódott. Feje hatalmasat koppant a hideg, kőpadlón. Szeme előtt elsötétült a világ. Feje majd széthasad, csoda hogy nem repedt meg. Majd fejéből kiűzte a fájdalmat, és szép lassan elkezdett feltápászkodni. A fejébe hasító éles fájdalom hatására felszisszent. Szerencséjére a csapban támasztékra talált. Ha nem tudott volna megkapaszkodni, akkor valószínű esik egy újabb hatalmasat. ’ Nem igaz! Csak velem történnek ilyesmik! És ráadásul mikor sietek!’ Káromkodások közepette, magára csavart egy törölközőt, és bement a szobájába. A szétdobált holmik kissé megnehezítették dolgát, ezért egy kupacba rugdosta őket, egy ösvényt kialakítva, szekrényéhez. Kinyitotta a fából készült kétajtós szekrényt, és elkezdett ruhái után kutatni. Majd egy fekete farmerszerű (persze annál kicsit alkalmazkodóbb anyagú volt, a ruhanemű.) nadrágra, egy fekete tapadós hosszú ujjú pólóra esett a választás. Mikor felöltözött, még előkapott egy hanyagolhatatlan narancssárga kissé lazább, de még is izommutogató, ujjatlan pólót, és rávette a feketére. Felkötötte az éjjeli szekrényen található fejpántját, összeszedett pár dolgot, amire szükség lehet, majd elindult a bejárati ajtó felé. Kiment, és bezárta maga mögött. A lány a falnak dőlve várt rá.
- Bocsi! Sokat kellett várnod? – kérdezte meg a lányt, aki ekkor lökte el magát a faltól, és nézett rá a fiúra. Kissé elképedt. A legalább 170 cm magas, vékony, izmos szőke hajú, kékszeműn nagyon jól álltak a ruhák, amiket kiválasztott magának.
- Nem, de azért egy kicsit siethettél volna! - pirult bele a látványba a rózsaszín hajú lány. Ebben a helyzetben nem tudott haragudni a fiúra.
- Bocsi, Sakura, csak egy kicsit nehezen megy nekem a korán kelés! Olyan mázlista vagy, hogy ilyen korán fel tudsz kelni! – mosolygott a szőke hajú. – És milyen volt a küldetés?
- Nehéz! Elég sokat voltam távol! Te addig eléggé megváltoztál! Sokkal érettebb vagy, és igazi férfi lett belőled! Hiányoztál! – ölelte át, a lány.
- Te még mindig gyönyörű vagy! De igazad van, sok volt ez a két hónap! – mondta a szőke, miközben visszaölelt.
- Hé, ne hozz zavarba! – nevetett Sakura. – Gondolom te halálra edzetted magad! – vált el a fiútól a lány, és elindult, le a lépcsőn.
- Csak pár új technikát tanultam! – mondta a szőke, majd a lány után indult. Mikor kiléptek az utcára, akkor vették észre, hogy ömlik az eső.
- De jó, mikor én jöttem akkor, még csak szemerkélt! – morogta a lány, majd kilépett a zuhogó esőbe.
- Akkor azt ajánlom, siessünk! Nah, versenyzünk ki ér oda előbb, és ki ázik meg kevésbé? – vágta be, szokásos rókavigyorát a szőke srác.
- Visszavonom! Még mindig kisgyerek vagy! – nevetett Sakura. – De aztán nehogy veszíts nekem! – majd neki indult, és teljes erejéből futott, otthagyva a megszeppent szőkét. Felugrott az egyik ház tetejére, és házról házra ugrálva folytatta útját. A falu, még javában csendesen szundikált, úgy, hogy nem tűnt fel senkinek a két fiatal reggeli versenyzése.
- Nah, akkor ezt figyeld Sakura! – mondta Naruto, majd ő is neki iramodott. Pár másodperc alatt behozta, fél kilométeres lemaradását, és az utolsó száz métert a lány előtt tette meg. Majd egy hatalmas kőépület előtt megállt, és bevárta a lányt.
- Ezt meg hogy? – kérdezte lihegve Sakura. – Legalább fél kilométeres előnyöm volt! És még meg is előztél! – Sakura, a hirtelen elég nagy távot megtett sprinteléstől, elég szaporán vette a levegőt. – És még nem is lihegsz! – igaza volt. Naruto csak egy kicsit szedte gyorsabban a levegőt, a megszokottnál.
- Hát, nem unatkoztam ebben a két hónapban! – vigyorgott, majd benyitott a nagy kőépületbe, és fölment a legtetejére. Az egyik ajtót hangos csattanással kivágta, és bemasírozott a szobába.
- Kopoghatnál! – szólt rá, az asztalnál ülő, hosszú szőke hajú nő.
- Mi lesz a küldetés? – tért a tárgyra Naruto.
- Jó reggelt Hokage-sama! – köszönt a belépő Sakura.
- Szia, Sakura! – köszönt mosolyogva az öreg hölgy. (ötven fölött volt, de nem nézett ki harmincötnél többnek)
- Jó reggelt! – köszönt a belépő fekete hajú fiú.
- Szia, Sai! – köszönt neki Sakura.
- Szia! – köszönt Naruto is.
Sai végig mérte a társaságot. Már legalább két hónapja nem látta jelenlegi csapattársait. Sakura, sokat változott ez alatt a két hónap alatt. Alakja sokkal nőiesebb lett, és talán haja is megnőtt egy kicsit. Narutón is végig futatta pillantását, és azonnal észrevette, hogy a fiú magasabb, és izmosabb lett ez alatt a két hónap alatt.
- Sai tegnap tette le a jelentését, hogy az ANBU kémekkel megtalálták, Orochimaru rejtekhelyét.
- Igen, így van. – helyeselt, a porcelán fehér bőrű, fekete hajú, és fekete szemű fiú.
- Na, most. Naruto, ígérd meg, hogy semmi olyat nem teszel, amit meg fogsz bánni, és akkor elengedlek a küldetésre!
- Megígérem! – jelentette ki boldogan a szőke, egy hatalmas mosoly közepette. Már azt is elfelejtette, hogy milyen hányingere van, és milyen borzasztóan szédül, a fürdőszobai balesete után.
- Akkor veletek, megy Yamato is, mert ő vissza tud tartani téged Naruto!
- Oké!
- Fél óra múlva találkozó a főkapunál, akkor indultok! – adta ki az utasításokat a Hokage. – Elmehettek!
- Köszönjük! – mondták egyszerre, és elindultak a főkapu irányába.
- Na, ki akar versenyezni? – kérdezte Naruto, kissé felpörögve. – Légyszi, valaki!
- Oké, egy visszavágót elfogadok! – jelentette ki Sakura.
- Hn. Benne vagyok. – egyezett bele Sai is.
- Akkor, indulás! – jelentette ki Sakura ezzel, ő és Sai elstartoltak. Szegény meglepett Narutót, már megint ott hagyták.
Már, eltűntek Naruto szeme elől, mikor az felocsúdott meglepődéséből, és neki indult. Megint pár másodperc alatt behozta a most már kilométeres lemaradását, és megint több mint száz méterrel nyert.
- Ezt hogyan Naruto-kun? – kérdezte, a meglepett Sai, aki Sakurával pont ugyan akkor ért oda.
- Nem unatkoztam a két hónap alatt. – mondta, majd nekitámaszkodott a kapunak. A kapuőrök is csodálkozva nézték az elázott három fiatalt. Őket is megdöbbentette Naruto hihetetlen sebessége.
Beszélgetésüket, egy hangos pukkanás szakította félbe, ami azt jelezte megérkezett a csapatkapitány, és indulhatnak. Yamato intett nekik egyet, majd a kapuőröknek is, és a kapu már nyílt is. Kilépett rajta a sensei, és a három 18 éves fiatal…
Folyt köv.
Kommentáld a fejezetet!
Következő fejezet->
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
