Cím: Lehetetlenen is túl
Írók:Kata-chan + Fru-chan
Besorolás: Akció, Fantasy, Dráma, Shonen-ai,
Korhatár: 14 (az emelés jogát fent tartom) Ja és aki nem szereti a véres jeleneteket, annak írok majd, hogy melyi fejzetben lesz durvább jelnet.
Szereplők: Uzumaki Naruto, Uchiha Sasuke, Haruno Sakura, Hatake Kakashi, tsunade, Orochimaru, Kabuto, Gaara, Kankuro, Temari, Lee, Tenten, Neji, Kiba, Hinata, Shino, Shikamaru, Ino, Chouji
Leírás: Narutoék éppen a Hokagéhoz tartanak, mikor elég...furcsa helyzetbe kerülnek, maj a Hokagénél furcsa dolog derül ki. Majd Narutóra egy nehéz döntés vár, és ebben sasuke segít neki, meg persze a barátai is mind mellette állnak. Majd egy idegen feltűnése az egészet felkavarja...
A nap, melengető sugarai áthatoltak a fák lombjain, miből hirtelen egy kismadár röppent ki. Álmosan pislantott párat, majd elhagyva a fák védő lombjait, rálátást nyert a még békésen szunnyadó falura. Pár szárnycsapás után a falu központja felé vette az irányt, majd a Hokage irodájának tetején pihent meg. Pontnyi, üveges szemeit végigjártatta a csendes, ébredező falu kis utcáin, majd boldog csicsergésbe kezdett. Ezt a gyönyörű pillanatot, egy ismerős még is fülsértő kiáltás törte meg.(Szegény kismadár ijedtébe majdnem szörnyet halt.)
- Teme, ezt most miért kaptam?! Fogta a fején lévő púpot egy morcos szőke fiú. (Már inkább nevezném férfinak, hiszen, lassan betölti a18-at.)
- Most már legalább nem kell kopogni, mert akkorát kongott az üres fejed, hogy a holtak is felkeltek sírjukból. Mondta egykedvűen, egy fekete hajú fiú.
- Temeee! Ne akard, hogy megverjelek! - Kapta föl a vizet a szőke.
- Csak a szád nagy, Dobe! Húzta gúnyos félmosolyra száját a fekete. Mióta visszajöttem, semmit nem mutattál!
- Mert nem volt alkalmam! De a mai küldetésen! …Le foglak alázni! - vigyorgott szokásos rókavigyorával.
- Dobe, fal! Figyelmeztette a fekete hajú, a kissé ügyetlen csapattársát.
- Ja persze! Nem versz át! Majd karba tett kézzel, ment tovább folyamatosan csapattársát nézve. - Áú! - Kiáltott fel, mikor nekiment a Hokage irodáját körülvevő kőfalnak, és a földre zuhant.
- Usoratonkachi, én szóltam! - mutogatta egóját a fekete hajú, gúnyos megjegyzése után.
- Ha az ego fájna meg se születtél volna! - morogta a szőke.
- Neked meg, ha a hülyeség! ... Usoratonkachi! - mosolygott gúnyosan a feketehajú.
- Mondtam, hogy ne hívj így! - támadta meg a feketét.
- Naruto állj le! - ugrott közéjük, az eddig némán figyelő rózsaszín hajú lány. - Nem hallod?! - kérdezte ingerülten, majd egy jobbegyenessel megtoldotta szavait.
- Sakura-chan ez most miért kaptam? - nyafogott a szőke, pirosodó arcát dörzsölve.
- Mert kezet emeltél Sasuke-kunra!
A szőke némán feltápászkodott. A rózsaszín hajú, lemondóan sóhajtott egyet, és az ajtó felé vette az irányt. A szőke ezt kihasználva, egy rókavigyorral Sasuke mögé lopódzott, és hátra lendítve egyik lábát, felkészülve arra, hogy alsófertályon rúgja az egoista Uchihát. Mozdulatát egy dühös hang szakította félbe.
- NARUTO! Ne merd megtenni!
A szőke a hang hallatán megdermedt, és lába a levegőben maradt. Sasuke hátra fordult, és mikor meglátta mire készült a rókaképű szőke, teljes testével felé fordult, fenyegetően fölé magasodott, és a hatás kedvéért megvillantotta Sharinganját. Néma veszekedésüket, egy éles fájdalom szakította félbe, mely összefejelésük mellékhatása volt. Naruto a következő pillanatban, azon kapta magát, hogy az Uchiha alatt terül el, mint Konoha térképe. Arcuk vészesen közel volt, ami Narutóból erős pirulást váltott ki. Azt a csodás pillanatot, egy ismerős, röhögő hang szakította félbe.
- Srácok, nem gyors ez egy kicsit?
- Szia Kiba! - mondta Sakura teljes nyugalommal, mégis egy kis fél mosollyal az arcán.
- Csá! - köszönt Kiba a lánynak, majd szemöldökét húzogatva jelentőségteljesen a két földön fekvő fiúra nézett. Végül nem bírta tovább, és a röhögéstől könnyes szemekkel, a földre zuhant. Naruto nem kis lendülettel lökte le magáról a feketehajút. Feltápászkodott és már kezdte volna a magyarázatot, de megérkezett a kutyamániás (itt az írók Kibára céloznak) fiú csapattársa.
- Naruto, hagyd későbbre a magyarázatot, most menjünk, mert már így is elkéstünk! - szólt rá Sakura parancsolóan.
Ezzel benyitottak az épületbe. Elindultak balra, a hűvös kőépületen belüli úti céljuk felé. Majd fölmentek a szintén kőből faragott lépcsőn. Megálltak a Hokage irodája előtt. Naruto, viszont szokásához híven, berontott az irodába. Az ajtó hangos nyekkenéssel csapódott ki. A szőke futtában odaköszönt az orrát fogó fekete hajú Sainak, majd kezével a Hokage asztalára csapva követelt egy izgalmas küldetést.
- Tsunade-baa-chan! (Tsunade - öreg hölgy) Kérlek, hadd kapjunk, valami izgalmas, veszélyes küldetést! A mostaniak, csak vacak D szintűek voltak. Már elegem van a fűnyírásból, meg a takarításból! Már majdnem 18 vagyok, és már a Chunin vizsgát is letettem! - kérlelte „kissé” hevesen Naruto az - egy pillanatra- meglepődött Tsunadét.
- Meg tanulhatnál kopogni! Szólt rá a szőke, hosszú hajú nő, egy pillanatra felpillantva papírjaiból.
Eközben a többiek is beléptek az irodába. Mindenki illedelmesen köszöntötte a tiszteletre méltó Hokagét. Sakura rögtön kiszúrta az orrát szorongató Sait.
- Veled, meg mi történt? - kérdezett rá Sakura szemöldökét felhúzva.
- Csak, Naruto meg az ajtó. - morogta oda a fekete hajú, miközben orrvérzését próbálta csillapítani.
- Ja, így már tiszta.
- És miért késtetek, ha szabad tudnom? Kérdezte a nő számon kérően, miközben könyökölve, a kezével támasztotta meg a fejét.
- Nah, ez egy érdekes történet. Vigyorgott Kiba. Ez a kettő egymáson fetrengett, mikor én ide értem. Mutatott Sasukére és az egyre vörösödő Narutóra.
- De… de… Az azért vo-volt, mert Sakura-chan…fejbe vágott…és…izé… - rámutatott Sasukéra. - és ez a seggtitán rám zuhant! - fejezte be, egy paradicsomot is meghazudtoló piros színnel az arcán. Erre a mondatra, persze Sasuke is felkapta a fejét.
- Hé, Dobe! Ki, kit akart seggbe rúgni?
- Utálom, ha így hívsz! Vond vissza, Teme! - morgott Naruto. - És az különben is azért volt, mert… - mondatát már nem tudta befejezni.
- ELÉG! MINDENKI MENJEN KI!! NARUTO? VELED BESZÉDEM VAN!!! - Tsunadénél itt telt be a pohár. Akkorát csapott az asztalra, hogy az egy halk nyekkenéssel megadta magát, és szinte kettétört. Már csak pár helyen kapcsolódott össze. Morogva, de végül is mindenki elvonult. - Még maradjatok itt! Ha megbeszéltem Narutóval a dolgot, akkor megkapjátok az új küldetéseteket! - mondta, már kicsit higgadtabban. Sasuke, még visszafordult az ajtóban.
- Sok szerencsét, Usoratonkachi! - jegyezte meg gúnyosan.
- Temeee! - már emelte volna öklét, de Tsunade arckifejezését látva, inkább leengedte. Mikor az ajtó becsukódott a fekete hajú mögött, Tsunade az eddig látott, legkomolyabb arckifejezését vette föl.
- Naruto, egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani, szóval ne hülyéskedd el.
((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((()))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
- Szerintetek, most büntetést kap? - kérdezte az ajtón kívül Kiba.
- CSSS! - pisszegte le Sakura. - Így nem hallom miről van szó! - igen jól olvassátok. Hat, közel 18 éves ninja, éppen hallgatózik.
- Figyelek!
- Egy tiszteletre méltó ninját, és a 17 éves lányát szeretném bemutatni, akik hosszú idő után visszatértek a faluba. A következő küldetésetek, nem is, inkább edzésnek hívnám, ő fogja vezetni. Ez a nő a 4. felesége, és a lány a 4. ifjabbik gyermeke.
- Mii? A 4. családja itt? Élnek? Nem úgy van, hogy az egész család elhunyt, mikor a Yondaime belém zárta a Kyuubit? - hökkent meg Naruto.
- Mi is ezt hittük, de a fiatalabbik gyermek, és anyja visszatért. Nagy segítség ők a falunak.
- Várjunk csak… Akkor a 4.-nek kettő gyereke van? Hol van a másik? - kérdezte, Naruto teljesen fellelkesülve.
- Inkább bemutatnám őket! – tért ki a válaszadás elől az öreg nő. (Lehet, hogy már javában benne volt a kornak, mivel már ötven is elmúlt, de úgy nézett ki, mint egy harmincas éveiben járó nő.) De előre szólok, nehéz lesz neked. Felkészültél rá? Bárkik is legyenek ők? - kérdezte teljes komolysággal, de e mögött már látszott egy kis mosoly is. Tudta mi lesz a kis szőke válasza, hiszen Naruto neki olyan, mintha az öccsét kapta volna vissza. Persze abban nem volt biztos, hogy helyesen cselekszik-e ha elmondják, kik az ismeretlen ninják
- Persze! Én Uzumaki Naruto semmitől nem ijedek, meg! A hatodik Hokage jelölt, nem lehet félős gyáva nyúl!
- Hát akkor bemutatom őket! Gyertek! - majd a Hokage szólítására a legtávolabbi, sötét sarokból, először egy magas, vékony, hosszú vörös hajú, zöldszemű nő lépett elő, majd őt követte, egy szintén magas (pár centivel alacsonyabb Narutónál) hosszú szőke hajú, és ragyogó zöld szemei csak úgy csillogtak. (Amik félelmetesen hasonlítottak az anyjáéra.) Karcsú testalkatát, és nem kicsit domborodó idomait, kiemelte, narancssárga, tapadós hosszú ujjúja. Hosszú lábát, egy fekete gatya kontúrozta. Vékony, formás csípőjét, a kis övtáska emelte ki, amibe a fegyvereit tartotta. Narutónak tátva maradt a szája. Két gyönyörű hölgy állt előtte, akik ráadásul a 4. Hokage családjába tartoztak.
- Örülök, hogy találkoztunk! Szépen megnőttél! Igazi férfi lett belőled! Jaj, bocsáss, meg! Uzumaki Kushina vagyok!
- Szia! Egész vonzó vagy! Uzumaki Sachi vagyok! - kacsintott rá kajánul a lány is mosolyogva a fiúra
- Üdv! Uzumaki Naruto vagyok! - biccentett egyet Natuto, egy széles mosoly kíséretében. Viszont mikor felfogta a hallottakat, arcáról lefagyott a mosoly. - MICSODA?!
- Igen, Naruto, az anyád vagyok, és ő a húgod. Ikertestvérek vagytok, és a 4. Hokage gyermekei… - kezdte a magyarázkodást sietve a vörös hajú, de Naruto megakadályozta.
- De… ez… ez nem lehet! Én… nem lehetek… egy ilyen tiszteletet körülvevő… család tagja
- Bátyus, mondták, hogy kissé, lassan kapcsolsz, de ez azért… - mosolygott Sachi. Ezt inkább feszültség oldásra, szánta, mint becsmérelésre.
- Naruto, Kushina igazat mond! - csatlakozott a Hokage is.
- Tsunade-baa-chan, te tudtál erről? - kérdezte Naruto egyre kétségbe esetten.
- Visszajöttem hozzád Naruto! Itt vagyunk! Végre igazi család lehetünk! - mondta, mosolyogva Kushina, és tárt karokkal elindult a megszeppent szőke felé.
- Ne merj hozzám érni! Te nem vagy az anyám! Ne szórakozzatok velem! Nekem SOHA nem volt SENKIM! Mindig EGYEDÜL voltam! Most meg ideállítasz, hogy te vagy az anyám, ez a kis liba, meg a húgom! ÉN EZT NEM HISZEM EL! - kezdte az őrjöngést Naruto. - Tizennyolc év után ide mered tolni a képed, és azt mered állítani, hogy az anyám vagy?! VELEM NE SZÓRAKOZZATOK! - gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Na, de Naruto! - fogta el a sírás Kushinát is!
- Ha, tényleg az anyám vagy akkor miért nem voltál itt velem, mikor EGYEDÜL kellett felébrednem, mikor EGYEDÜL mentem be először az iskolába, mikor megbuktam, és arra vágytam, mint a többi kis vesztes, hogy az anyukám megvigasztaljon, mikor végre átmentem, és elvégeztem a ninja iskolát! Mikor letettem a chunin vizsgát, mikor szerelmes lettem! Mikor a Sasukéval vívott csatáink után jól összeverten haza mentem, hol voltál mikor a falusiak kitagadtak? Hm? Hol voltál mikor szükségem volt rád? Mikor csak nézhettem, hogy a többi gyerek boldogan játszik a családjával! Hol voltál? Hol voltatok?! - borult le zokogva a földre. Fejét térdére hajtva zokogott. Sachi szeméből is kigördült egy könnycsepp. Kushina, is hangosan zokogott.
- Naruto! Azt mondtad férfiasan fogsz viselkedni akármi, történik is! Erre itt zokogsz összeroskadva! Ez nem te vagy! Nem igaz, hogy nem volt senki veled! Ott volt Iruka, majd Kakashi, Sasuke és Sakura. És lassacskán az egész falu elfogadott. Jiraiya a tanítványának fogadott! Visszahoztad Sasukét, Orochimaru karjai közül! Ez neked semmi! Csak miattad lettem Hokage, szóval, ne mond azt, hogy nem volt melletted senki, azt meg végképp nem mondhatod, hogy nem értél el semmit, mert te vagy a falu legelitebb ninjája! - állt fel hirtelen Tsunade.
- De az akkor sem ugyan az, mintha a családom végig mellettem lett volna! Végig egyedül voltam! A kilencfarkú miatt a falusiak még mindig félnek tőlem! - mondta elfúló hangon.
- Naruto, ebből elegem, van! A 4. fia vagy! Szedd össze magad! - emelte fel hangját Tsunade.
- Én ezt akkor se tudom elfogadni! Miért kellett itt hagyni? Sachi miért nőhetett fel családban? Ha már elmentetek, engem miért nem tudtatok magatokkal vinni? - kérdezte Naruto, miközben feltápászkodott.
- Nem vihettelek magammal! Sajnálom! - mondta Kushina.
- A kifogások, nem érdekelnek! Mondd el! - vett vissza hangjából, Naruto, de amennyivel visszavett hangerejéből, annyival több érzelmet tett bele. Ebben a hangban, volt, keserűség, elhanyagoltság, egyedül lét, sajnálat, megbántottság, szeretett, és ami eddig Narutóra, nem volt jellemző, vagy csak nagyon ritkán volt beszédstílusába: gyűlölet. Tsunade egy kicsit meglepődött, de meg is értette a kis szőkét.
- Nee,(Hé) nii-san (idősebb fiútestvér). Miért vagy ilyen? - potyogtak Sachi szeméből is a könnyek.
- Hé, hé, nehogy sírj, már egy ilyen idióta miatt! - kezdte Naruto, most már mosolygott. De csak külsőleg. A szemei mérhetetlen fájdalmat tükröztek. - Tsunade-baa-chan, nekem most dolgom van, megyek!
- Várj Naruto! - állította, meg az ajtó felé igyekező fiút. - Kiosztom a küldetést!
- Mondja el a többieknek! Én majd később meghallgatom, de most viszont tényleg sürgős dolgom van! - mondta Naruto.
- NEM! Itt maradsz, és meghallgatsz! - villantotta meg Tsunade, vészjóslóan, barna szemeit.
- H-hai! (Igen) - Naruto csak ennyit tudott kiadni magából.
- Az összes veled egykorú csapat, egy nagy házba fog beköltözni a gyakorló pályák mellett. Egy edzésprogramot fogunk elkezdeni, ami pár hétig tart. Kivétel nélkül mindenki részt vesz rajta! Az edzőkkel, és a többiekkel lesztek összeköltöztetve erre a pár hétre. Kushina is az egyik, és Sachi a 7. csapat új tagja.
- Értettem, de most már megyek! - mondta Naruto, majd a kilincsre téve kezét, kinyitotta az ajtót. Ekkor viszont az összes kint hallgatózó ember beesett, egyenesen Naruto lába elé.
- He-he. Lebuktunk! - pattan fel, fej vakargatva Kiba.
- Tsunade - sama… - kezdte volna Sakura, de meglátta, a két ismeretlen nőt, és a lehajtott fejű Narutót, és rögtön tudta, hogy itt valami nagyon nincs rendbe. Mindenki feltápászkodott a földről.
- Nah, gyerekek, szeretném bemutatni, az egyik edzőtöket, Kushinát, és a 7. csapat új tagját Sachit. - közölte a gyerekekkel Tsunade. Erre mindenki, csak biccentett egyet. Mindenkit az kötött le, hogy Naruto miért, nem szól egy büdös kukkot se.
- Naruto! Kérlek, ne menj el! - kérlelte elhaló hangon Kushina a fiát.
- Ne szóljon hozzám! - emelte fel újból a hangját Naruto. - Hagyjon békén! - ezzel elrohant, barátai mellet, és eltűnt. Barátai számára, tökéletesen látható volt, hogy Naruto, nem egyszerűen elrohant, hanem sírt.
- He? Ezt meg mi lelte? - kérdezte, Kiba.
- Ez most nem lényeg! Az új küldetés… - kezdte Tsunade. - Én utána megyek. - közölte az Uchiha.
- NEM! Hagyjuk egy kicsit magára! - mondta a Hokage ellentmondást nem tűrő hangon. - A küldetésre visszatérve. A résztvevők. Sasuke, Sakura, Sai, Naruto, Kiba, Shino, Hinata, Neji, Lee, Tenten, Chouji, Shikamaru, Ino, Gaara, Temari, Kankuro, Kakashi, Jiraiya, Kurenai, Kushina, Gai, és én. Össze lesztek zárva, a tanárokkal, a gyakorló pályák melletti, nagy házba. Ez az edzésprogram arra szolgál, hogy edződjetek, és javítsuk a csapatmunkátok. Felkészülünk, Orochimaru, és az Akatsuki esetleges támadásaira!
- De, azokkal, a perverzekkel, és idiótákkal? Több hétig?! Én már most belehalok! - nyafogott Sakura.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
